1. |
Városzaj
03:48
|
|||
A vérben egy körben összeálltak
azok a sorok amik én vagyok
a te társad ott háttal láttad,
hamis mámort hozó angyalok
Csendben is hallom ,hogy megszólítanak
az utcák, a terek és a házfalak
mert ez a város is csak neked káros,
a pillanat veled hamar elszalad
A zaj meg az unalom, visszhangzik a falakon
Ma az istenek ritmusát akarom
Nem kell nekem semmi, ami fél
Ha az egész tested, a lelked
Az enyém, enyém,
enyém, enyém !
Ugye a pénz, a fény és a nők?
Nem érdekelnek a szenvedők?
Ugye te vagy aki annyi éve már,
Gyulladt szemekkel figyeled az éjszakát?
Csak figyelem az éjszakát,
csak figyeled az éjszakát,
csak figyelem az éjszakát,
csak figyeled az éjszakát…
Azt mondtad, hogy engem láttál
a tömeggel együtt annyi éven át
És egyedül, gyulladt szemekkel
figyeltem lustán az éjszakát
Azt mondtad ezt tisztán nem lehet,
várnak a csillagok a fellegek
Nem elég mámor neked a város
Tükörképem sápadtan remeg
|
||||
2. |
Ébresztő
03:02
|
|||
Nyisd ki a szemed, a fény szétárad,
hasít a Hold, az idő meg vágtat,
felemel a holnap-dimenzió,
reszket a kezem, illúzió
Csillog a szemed, a lelkedet látom,
gyere haza velem, légy a barátom,
olvad a tested, szenzáció,
reszket a kezem, illúzió
lebegek veled télen és nyáron,
a hegyek alatt, itt túl a határon,
szívdobbanás, frusztráció,
levegővétel, illúzió
Hangos az élet, folyik a zseton,
pörögsz és érzed, hogy megfog a beton,
kínos a csend, indulni jó,
telefonszám és illúzió,
robotol a szívben, robotol az agyban,
lezuhan a mélybe, meggondolatlan,
romantikus, ködös vízió,
elalvás és illúzió
Ébresztő! Ébredj fel!
Ébresztő!
|
||||
3. |
Súlytalan
03:24
|
|||
A lábam görcsben van,
csak egy bárgyú félmosolyra szánnám el magam,
a tengervíz alatt, fölött, lakat mögött, lapulok én
A gyomrom görcsben van,
csak egy bárgyú félmosolyra szánnám el magam,
a tengervíz alatt, fölött, lakat mögött, lapulok én,
és mossa le rólam az idő súlyát,
a tehetetlenség kínzó múltját,
a víz
A lelkem csöndben van,
egy mosolyból épített tákolmány és a szó mi bent marad,
kívánság, hogy velem maradj
a tengervíz alatt, fölött, lakat mögött, lapulok én,
és mossa le rólam az idő súlyát,
a tehetetlenség kínzó múltját
Mert kifogytak már a poharak,
messze az ágy, és még messzebb az akarat,
még messzebb az akarat
a tengervíz alatt, fölött, lakat mögött, lapulok én,
és mossa le rólam az idő súlyát,
a tehetetlenség kínzó múltját,
és mossa le rólam az idő súlyát,
a tehetetlenség kínzó múltját,
a víz
|
||||
4. |
||||
Ugyanabban a zajban
a reggelt vártad mindig,
de nem jön annak, akivel
össze nem illik
(az) éjjel adta rabruhádat
a hajnaltól vagy részeg
szép szavaid a békéről
rendszerint késnek
Álmaimból ami hús-vér
berendezném a várost
a reggel nem jön úgysem
mindegy mit találok
Ő kényszerülte farkas
de te önként voltál bárány
a reggel nem jön úgysem
mindegy mit találtál
Mert az összes égreborult
gondolatod orrnehéz,
hogy minden ember végül
egy másikat emészt
Azóta sem jön a reggel
hogy legyen minden tiszta
így keringőztünk ketten
a nulláig és vissza
|
Sensus Debrecen, Hungary
Renátó Répási - vocal
Gergely Támcsu - keyboards
András Demeter - bass
Lászó Takács - drums
Gergő Szotkó - guitar
Streaming and Download help
If you like Sensus, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp